Tökéletesség mindenáron

Légy fitt, legyen kocka hasad, kerek feneked, amin vasat lehet hajlítani. Légy humoros, szexi, vad, de mégis gyengéd. Tudj főzni, takaríts, ne panaszkodj. Ja, és váltsd meg a világot! Alap elvárások manapság egy nővel szemben.

 

Azt hiszem, ezek a felállított hitrendszerek vezetnek ahhoz a beszélgetésekhez, amit nap mint nap tapasztalok az emberekkel. Félig testnevelő, félig pszichológus és barát vagyok. Legalábbis én így írnám körbe a szerepkörömet; személyi edző vagyok. Nap mint nap azt hallgatom, hogy ki melyik fitnesz modellre akar hasonlítani . Mutogatnak nekem képeket, videókat, hogy milyen szálkás formát akarnak elérni. Miután felvilágosítom őket , hogy ehhez több hét kőkemény diéta, edzés és természetesen szaktudás kell, és ezt a formát órákra tudják maximum fent tartani, már nem annyira lelkesek. Aztán megpróbálom a szemüket felnyitni, hogy olyan dolgot kergetnek vakon, aminek nincs értelme, hisz nem akarnak versenyzők lenni. Majd megnyugtatom őket, hogy nem is kell úgy kinézniük, mintha most léptek volna ki egy magazinból. Mert mégis minek? Ne azért sportolj, hogy megfelelelj az elferdített képeknek, hanem azért, hogy örömet lelj benne és kihívást! Persze, a személyi edzők jól néznek ki, hisz ez a munkájuk. Nekik könnyű, ők így születtek. Láttál már kövér személyi edzőt? Nem?…Én igen! Hol? A tükörben.

 

szilvia1Egész gyermekkoromban versenyszerűen sportoltam, kedvenc ételem a tészta volt, és bármelyik édesség kiló számra. Az élet majd úgy hozta, hogy egy másik országban új életet kezdtem, rögtön érettségi után. A céltalanság és bizonytalanság egy idő után frusztrációba fulladt, amit persze kajálásba fojtottam. Fél év alatt felszaladt tíz kiló. Ekkortájt az egészséges étkezésről, a ,,tisztán kajálásról” annyit tudtam, mint nagymamám az iPhone 6-ról. Létező legidiótább fogyókúrákat kipróbáltam. Ettem levest egy hétig, csak csirkét napokig. A konditermi edzésben addig terjedt a tudásom, hogy futógép. Súlyt meg nehogy má’! Attól hatalmas leszek, fúj! Mondanom sem kell, hogy formába kerülnöm nem sikerült.Csak a kudarcok értek,jojóztam. Ez kb így ment közel két évig. Majd eldöntöttem, hogy utána olvasok, tanulok a dolgoknak. Szépen alakultam, ekkor már iskolába is beiratkoztam. Annyira magas volt az elvárás magammal szemben, hogy folyamatos elégedetlenkedés vett hatalmába. Miért nem nézek még ki úgy mint Ő, a címlapon? Biztos azért mert több a kitartása… Egyre nagyobb lúzernek kezdtem érezni magam, egyre több falásroham majd hánytatás …

 

Aztán egy nap megkérdeztem magamtól, hogy mégis kinek akarok én megfelelni? Mindig lesz valaki, akinek nem fogsz tetszeni… hisz Jézus sem jött be mindenkinek, akkor én mégis mit gondolok? Elértem mára arra a szintre, hogy azért edzem, hogy feltöltődjem, kiedzzem magamból a düht, frusztrációt, mert a ,,vasak” megértenek engem. Ezt a tapasztalatot és megoldást próbálom átadni a klienseimnek. Van köztük drogfüggő, depressziós, és még megannyi mániával küzdő.

 

Tessék, itt vagyok én, egy személyi edző, aki most bevállalja azt, hogy miken ment keresztül. Támadási felületnek teszem ki magam jelenleg több ezer embernek,de amíg egy emberen ez az írás segít, nekem megérte!

 
 

Sülyös Szilvia

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Facebook csoporthoz, hogy mindig értesülhess aktuális írásaink megjelenéséről.

image_print

Ez is érdekelhet

Posted in Általános cikkek and tagged , , , .

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérlek, írd be az alábbit * Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.